festőművész
„A nagy mesterek – a század eleji nagy moderneket is tisztelve – és a felülmúlhatatlan alkotó művész: a TERMÉSZET az igaz, csalhatatlan tanítómesterem. Minden művem mélyen átélt élményemhez kötődik… Nem gúnyolni, sokkolni akarom a művészetet szeretni óhajtó embereket, hanem megnyugtatni, felemelni a hétköznapi robotból.”
Ruisz György festőművész 40 éven át volt a somogyi képzőművészet sokak által ismert és elismert képviselője. Hármas minőségben is a művészeti közélet fontos alakja: festőművészként, pedagógusként és a Balázs János kör vezetőjeként nélkülözhetetlen értékközvetítő szerepet töltött be Kaposváron.
Ruisz György jellegzetes típusa a vidéken élő képzőművésznek. Ez a fogalom nem csupán földrajzi értelemben vett meghatározás, hanem egy életforma, a környezethez fűződő sajátos viszony is egyben. Kiszolgáltatottabb, mint a fővárosi, a szakmai társaságok „védőszárnyai” alatt élők. Ki-kimarad a gyakoribb kiállítási lehetőségekből, ugyanakkor a közvetlen környezetével való kapcsolata erőteljesebb.
Tudta, hogy a művészeti tevékenység fejleszti a személyiséget és az egyéb, nem művészi képességeinket, sőt az ember életének értelmét is adhatja. Vallotta, hogy a művészetekkel való foglalkozás erősíti az identitástudatot, segít megtalálni az egyéni hangot, szélesíti a személyiség határait, és képessé tesz hagyományaink felismerésére, őrzésére. Ezt a műveltségeszményt kereste festészetében és pedagógiai munkásságában.
Munkássága egy emberöltőt ölel át: az 1940-es évektől a 80-as évek közepéig terjed. Több száz képet festett, rengeteg tus-, pasztell-, krétarajzot készített. Művei eljutottak a közönséghez, megbecsült értékekként ma is ott függenek – döntően Somogyban, illetve Kaposváron – a lakások és intézmények falán.
